Reggeli találkozások

Kényszerített ébredés után,
az új élményekre fáradtan
fölöklendezzük,
ami a gyomorban maradt –
leokád bennünket elfeledett barátunk.
A gőzölgő csészét
félretesszük,
majd mikor szánkhoz emelnénk
ismét,
csodálkozunk, hogy lett üres,
ki szívta el cigarettánkat,
ki használta borotvánkat –
hazaért a hét én;
lépések képzelt ütemre,
sétadalunk egy másik
álomból kibontott félnóta –
mi hajlik együtt a térddel?
Alázat minden előtt,
ami lehetett volna–
savanyú gyermekkorunk
háttéralkalmazás,
egy kis ízért fordulunk oda
a vizenyős jelen helyett.

Megjelent:

Palócföld, 2012/1, 24.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s