Lawrence Ferlinghetti: A költészet haszna

(Uses of Poetry)

Szóval mi a líra haszna ma
Mi haszna Mire jó
az Autogeddon ezen éj-napjain
mikor a költészetre sztráda épül
az éj seregének
akárcsak Nicaraguától északra a pálma paradicsomban
ahol a köztereken tett ígéreteket
elárulják a hátországban
vagy a Concord Hadászati Fegyverállomás
oly zöld mezein
hol fölfegyverzett vonatok zöld tüntetőkön zötyögnek át
hol fontossá épp hiánya teszi a lírát
a nyári panorámáról hiányzó madarak
az éjféli ágyból hiányzó szerelem
vagy a szeretethiány déli hőben a magasabb körökben
még a rossz költészetet is jelentőssé teszi
az amiről nem beszél
amit kihagy
Igen tehát arra ami a napból patakzik
a reggel-szövevényben
arra amit a fehér éjszakák és vágyakozó ajkak
nyaldosnak mormolva Lulu Lulu újra és újra
és minden szárnyakkal született éneklő létezőre
és alkonyatkor a part fölötti messze messzi kiáltásokra
és a világosságra mely valaha a földön-vízen volt
és az ember által kimért barlangokra
hol valaha a szent folyók hömpölyögtek
közel a tenger menti városokhoz
melyeken szórakozottan bandukolunk át
elképedve folyamatosan
a lét eszement látványosságán
a négykeréken guruló beszélő állatokon
hősök hősnők térfigyelő ezerszemmel
és ferde szívvel rejtett fölöttes lélekkel
mitológiátlanul
állandóan elámulva akárcsak én
ezeken a csupaszképű ruhás kétlábúakon
ezeken a felegyenesedett stand-up tragikusokon
az éj sápadt bálványain
a transz-táncosokon az utolsó keringő hamvában
az Autogeddon forgalmi dugójában
ahol a költő hangja még mindig távoli
az Egyes Szám Negyedik Személy hangja
a teknős hangján belüli hang
a faj arca mögötti arc
a fények könyve éjjel
az élet igazi hangja ahogy Whitman hallotta
egy vad-puha nevetés
(oh tartsd távol
az elme szövegszerkesztőjétől!)
Egy idegen bolygó
újságírója vagyok
tudósítója egy földhözragadt történetnek arról
hogy Mi Mikor Hol Hogyan és Miért
ebben a képtelen életben itt lenn
és az idegen bohócokról akik irányítják
a különös bohócokról akik irányítják
kezükkel a könyöklőn
a félelmes ördögi őrlőt
önnön árnyuk a föld
óriás árnyába vetve
az idők vége észrevétlen
álmunk patetikus hasisában
És ő látja mit hoz a hajnal hasadása
ő maga-magának is a legjobb őre
az univerzum hangjait hallgatva
felismeréseit dudorászva
az élők földjéről

Megjelent:

Nyomtatásban:

Kalligram folyóirat, 2013/6.

Online:

http://tiszatajonline.hu/?p=15030

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s