The Celebration of Nothingness

It is the celebration of Nothingness
where I always feel the bliss
–though I would dance most wildly
at His Sable Majesty’s birthday parties.
And, like the wisest ones, I like to live
an insipidly wordless, stoic life.

I had an accomplice, as well,
a jumpy-jittery geezer.
‘Hurry, hurry,’
He would often urge me and lamented,
that I was a somnambulist
and he was only a figment.

But when we arrived at the meadow,
where every assertion is a quiet, woeful corpse,
he just spat and trudged staring at the ground.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s