Hét Torony

Unott szarkalábak borítják fekete testem.

Nem ősz volt, nem tavasz, hanem tél; kimaradtam pár napot. Iskolás csíny ez is: hőemelkedés.

Keresztülvergődtem igéimen, megtörténtem – valahány perc után tapodtat sem mozdulok. Rézsút az úton átvág egy tenyér, rózsaszín xanax, rőt-rózsaszín rum. Álomnak kevés édes nyál a számban.

A filmek elnyúlnak, látszólag megállíthatatlanok. A szalagok végén barnás piszok és ujjlenyomatok.

Fürödtem, kitakartam kiálló, meredek csontjaim, de mindvégig szorongtam. Sokat adtam volna, csak ne kelljen folytatnom.

Közben folyamatosan betörni próbálnak „csak barát” barátaim. Félve, minden kegyetlen lehetőséget számon tartva, ridegen várom a hatást. „Le fognak győzni, erre jó esély van, legyőznek, és otthagynak, nem marad belőlem semmi, kevés föld, foszfor, ez-néni-volt-vagy-bácsi koponya.”

Kivéve persze jól megtermett kollégáimat. Nekik mániájuk a tegeződés, a vissza- és az előreköszönés, miközben hunyorognak a hamiskás mosolytól. Erre mondom azt: nem értem.

Pedig nagyon is.

A láz mélyen elfojtott tűz.

Kitakaróztam, pedig nem lett volna szabad.

Te bolond.

Elérhető:

www.mertnet.net/node/2354

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s