Senki istenhozottja

Ha ilyen sebességgel haladunk,
ravatalunk végzár lesz,vértelen,
születésideji sületlen tréfánk negatívja:
amikor kint félénk felhőtartásban
hozták a megmosdatott estét
és emberdermedt sötét tárgyakká
váltak az évelő növények, minket
kívül-belül vérrel kent be Anyánk.
Most pedig azt mondja, könnyű
nekünk: – Súlytalan tréfa vagy,
staféta, semmiből kivonva,
morózus métely, senki istenhozottja,
porból hús, akárhonnan se való –,
ki békéről beszél, de magával hadban áll.
Ott mélyen, ott a türkiz lüktetés.
Együtt magányosak. Látásunkból
kimered szigorú homlokunk.
Nem építhetsz, a valóság
nem ily egyszerű, ideákat.
Önéletrajzi narratívánk
türelmes akvarelljein
lassan szárad a festék –
csontváz szárítókötélen.

Elérhető:

www.irodalmijelen.hu/node/14144

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s