Halott

Miértekbe fordul a felszín.
Méricskéléstől kopik a tér.
Por és köd uralg.
Kedvünk tizedének taxiórája.
Matt szemek, pergamen bőr.
Halott.
Selymek, melyek rohadó húst,
szívet, tüdőt fednek és
kizárják a lelket:
jelen nem való lét.
A koponyában szottyan az agy,
és a fej egyre koponyább.
Nem beszél, nem mászik tenyérbe:
titkok pirospozsgás gyermekarca,
amelyből a vér épp csak egy
pillanattal ezelőtt
kiszaladt.

Megjelent:

Ambroozia folyóirat, 2012/3.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s