Pasziánsz

Nem oszlik
a koszlott,
körbejárt magány,
a sekély kedély;
ám foszlik
a hamis história,
a jobbra érdemesek
autobiográfiája:
a nem-létező meséivel
fűtött fád közöny –
vétlenpaplan alatt ébredünk
hol-is-vagyok lakásban,
mellettünk
valahonnan-ismerős,
elbotlunk üvegben,
tegnapi erős,
megtaláljuk a maradványkávét;
majd a nem túl elegáns
távozás –
olyan hűs odakint,
hogy igaz is lehetne,
busz visz, nem is olyan messze.

Megjelent:

Képírás internetes folyóirat

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s