Az árnyjelölt

Saját hangja visszhangját hallja

kilenc, hat és három évről:

boráztatta 2004, borpecsétes 2007,

borgőzös ésígytovább.

Magammal még csak-

csak elbeszélgetek, míg mással

csak elbeszélgetünk egymás mellett.

Emlékeivel törölgeti a

jelen zaftos tükörpillantásait:

Magát vajon tegezheti-e?

Szeretne úgy lenni, mintha nem is lenne,

keresztülsattyogni az éveken,

mint egy fáradt takarítónő a színpadon,

az életen, éjszaka, előadás után.

Lekapcsolná a többi lámpát is.

Ha nem a fény világít, akkor mi van?

Az se érdekli, ha a

zenekari árokba zuhan.

És megint a hajnali madarak

teszik le aludni.

Lecsengőben van. Árnyjelölt.

Megtörténte játék, víg-, vagy

vég-, bizonytalan. És még

a tenger: függönyön képzelt

teng-leng lila pontok.

Ott az a hang, ami ez a hang.

Nem tud kiszállni a

zsalugáter állkapcsából.

Megjelent:

Ambroozia folyóirat, 2012/3.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s