Cifra szolga

Ha az úr hazaér azon azúr hajnalon,
majd’ mindent el kell mondanom.
Lekopnak fölvett mázai az arcnak,
elmúlnak a kimódolt legyintések,
eltűnnek a térden, előnyújtott
kézfejre lehelt csókok.

Furcsa így élni: lassan, tűnődve
járom át a napot, éjszakát. Látszat-
formám átlag alatti velőtlen kettes.
Alkalmas a felszín, alant a mély dadog.
Alkalmas a nappal, az éj ragyog.
Az ég kobalt Rorschach-rajzolat.

A feledés egyetlen jól komponált,
hiteles mondat – szerintem.
Benn, hol vagyok, férfikor sarában,
fássá dermedt rég rugalmas gerincem.
Noha ifjú időm se elherdáltam,
forradalmat játszani is szeret
majd a pikkelyes öregúr.

Megjelent:

Folyó Kortárs Irodalmi folyóirat

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s