A kamasz

Barátjuk,
a felesleges úr,
vagy talán kamasz,
borozott és borzongott.
A játéknak, úgy tűnik, vége lett.
A társaság fintorgott,
barátjuk fetrengett és berzengett.
Arcán nem rothadó vigyor;
fogyott,
de mindig újjá lett a bor.
Hiába, ilyen volt az a kor:
rímek nélkül is patetikus.
Barátjuk egy idő után
földöntötte poharát. Nevetett,
földön fetrengett a cinkos vörösbor.
A szemében is cinikus vörösbor,
az arcán is ott röhögött a vörösbor,
a torkán át röfögött a vörösbor;
talpakon ragacsos vörösbor.
Az estének vége lett.
A lányok hazaindultak,
ma senki sem kísérte őket;
szoknyájukat leengedték –
fölragyogott az utca.
A férfiak és a kamasz elaludtak helyben.
A játék, amiért este még lelkesedtek,
és ami végül meghiúsult,
reggelre kínosan nevetségesnek tetszett.
Szégyellték magukat, de nem a kamasz.

Megjelent:

Hévíz folyóirat, 2013/1

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s