Hideg élet

Szavaid szikár koppanásaira vártam
a vágymezőről hazatérőben, hol
szabályosságod halvány sarokkövei
fölmerültek az algás homályból.

Ha szédülök, Rád gondolok –
félszeg részeged vagyok,
kit holdkórossá tett a tapasztalás.

A nyomorúság dibdáb lomjai
között nem téblábolok tovább:
együtt utazunk. Itt leállósáv,
onnan, vigyázz, nincs tovább.

Az előélet limromjai, melyekre
bár gondolni is kár: a féltékeny
félbánat és a lelkiismeret útonáll.

Hidegen lenne élni jó,
hogy a halál meg ne lephessen. Hisz
titokzatos igéi csupán a magány piszkos
tükörkövei a fénnyel kirakott úton.

Megjelent:

Csillagszálló, 2013/1.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s