Jelenet

Hiába nyitott rá a tudat
rejtett, öntörvényű ösvényeire,
még mindig sötét-piszkos körülötte
a lég: csupa zéró-jel, sehol egy

kurta egyes. Ködszerű zárójel, vagy
lehet, hogy épp egy súlyos parentézis
kőnehéz karjaiban van még? A zölden
sejtett fák himnikus zéró-jelei között

sejtelmesen faggatózik a szél: fogak
között átszívott hűs levegő mentolíze.
A kabátgallér fölhajtva, mintha
egyébként élesen süvítene be alá,

le, egészen a szívcsakráig. Épített
környezet, kóboráram éj, talán
hűvös május, de lehet szeptember
vagy október is, titokzatos.

Ott a kabát, ott az ágy és a sértődött
kérdőjel-figura, és ott az árny, a vetület,
a fényírta, még sötétebb terület
– belépni képtelen oda.

Megjelent:

KULTer.hu

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s