Árnyékboksz

Bizonyos értelemben létezel. A fényben legjobb, ha kihúzod magad és mosolyogsz, mert könnyen összekevernek az árnyvilág egyéb lényeivel. Vigyáznod kell a hangoddal is, annak határozottan kell fölcsendülnie, a rekedt bizonytalanság halovány mellékzöngéje nélkül, mondandódat pedig tömören, szabatosan, fesztelenül kell előadnod, hogy a keresettségnek még az árnya se ronthasson esélyeiden.

A fényemberek azt hiszik, fölötted állnak, és szeretik e vélt fölényt, amikor csak lehet, kimutatni, fitogtatni. Ezért legjobb, ha elrejtőzöl. Kékárnyék vagy, nem sárgaárny, ám ez a fényembereknek nagyjából édes mindegy, ezek a részletek nekik már felesleges nüánszok, kutatóknak, népszámlálóknak és szociológusoknak érdekes adalékok csupán. Valójában azonban a kék és a sárgaárnyakat éles ellentétek választják el egymástól, ugyanazon bolygó ellentétes pólusain éltek, nem egy szövetből szőtt árnyak vagytok.

A kékárnyék –te is– árnylétét intellektuálisan éli meg, a sárgaárny viszont a fekete legegyszerűbb színezete. A sárgaárnyak alapanyaga lényegében sár, üledék, céltalan felkapott és lerakott felesleg, elhagyott, elfeledett málha. A sárgaárny hordalék, a semmi piszkos oldala, a nem létező nem áttetsző megnyilatkozása. Kékárnyalatként könnyed figyelemmel lapozgatod egy kristálytiszta nyelven, sallangmentesen megírt történet lapjait, a sárgaárny kavar a zavarban, az aljban, az eklektikus zaccban. Ezért szeretik a sárgaárnyak titkon a fényembereket. Szeretik, csodálják őket, és mindenáron a kegyeikbe szeretnének férkőzni. Ám valójában arról szól ez az egész, hogy a fényemberek után rengeteg sallang és szemét marad, ezért követik őket, mint az árnyék, mint a rossz szag. Nincs módszerünk a szoros megfigyelésen kívül mélyebben megismerni a sárgaárnyak természetét, a látottak viszont épp eléggé visszataszítóak ahhoz, hogy kijelenthessük, a kék-, és a sárgaárnyak nem kompatibilisek, nem párosodhatnak.

A fényembereket nem tudod elkerülni. Agresszív törtetésükkel elérték, hogy ők alakíthatják a rendet, azaz minden a fényviszonyok szerint alakuljon, míg te egy marginális, egy elfeledni, ha épp nem eltörölni való senki vagy ebben a játékban. Igen, te úgy hívod játék, ők úgy, hogy élet, ahogy neked a fények is játszanak, míg a fény nekik csupán a világos–sötét bináris változója. Még a szótáraitok sem egyeznek, hogy tudnátok együttműködni bármiben? A fényemberek „aktívnak” tekintik magukat. Ezt az attribútumot mint egyik legfőbb erényüket szeretik hangsúlyozni. Téged és a hozzád hasonló csótánylelkületű lényeket léhának, semmirekellőnek vélnek. Ezzel szemben te magadat inkább szemlélődőnek mondanád, aki az apró árnyalatok jelentései között igazodik el ügyesebben, aki mindig csak néz, de nem avatkozik az eseményekbe. Figyel, ám olyan intenzitással, hogy az ettől majdhogynem tett lesz.

A fényemberek között nem tanácsos árnyvoltodat megmutatnod. Úgy kell viselkedned, olyannak kell tűnnöd, mintha éppenséggel közülük való lennél. Mivel csak az ő szabályaik szerint élhetsz, az ő értékrendszerük határoz meg téged. Eszerint te legfeljebb gyenge, de leginkább semmi vagy. Egy elvetélt gondolat. Egy kisiklott születés, egy lehetett volna… Ezért léted valódi alapjait lehetőségig leplezned kívánatos előttük. Nem hazudós vagy, csak óvatos. Félénk-finom inkognitóban élsz, mert így kényelmesebb. És ez történelmi tapasztalat: ne akarj elegyedni a fényemberekkel, ne barátkozz, de ne is harcolj velük, hiszen felesleges: a fény van velük. Ahol ők vannak, te nem vagy. Azt ahol te létezel, ők nem ismerik, vagy nem ismerik el: nem vagy. Léted egyetlen igazi bizonysága az ellen-lét. Ne vitázz egy fényemberrel, ne szervezkedj ellene. Történelmi tapasztalat. Azóta van, hogy világítanak, hogy már nem kell a nap ahhoz, hogy elemükben legyenek: akkor ölték meg az éjt. Azóta mindenütt ott vannak a villanyizzók, ezek az utálatos tárgyak, az elnyomás kegyetlenkedő cigarettacsikkjei. Te nem vagy. Tanulj meg együtt élni nemléteddel. A rendszerükben üres hely vagy, nem vákuum, inkább redundancia. A fénnyel vannak, így mindig erősebbek lesznek nálad. Ne próbálkozz, ne is álmodozz erről. Történelmi tapasztalat. És ők írták a történelmet, noha joggal gondolod, hogy nem írtak, nem írnak történelmet.

És még sorolhatnánk a különbségeket. Persze mind létedet igazolja – vethetnéd közbe – de elfelejted, hogy az ő rendszerükben, az ő rendszerük szerint létezel: vagyis nem létezel. Te érzékeny vagy, ezzel szemben a fényemberek pragmatikusak, praktikusak, számítóak, pénzéhesek, földhözragadtak és úgy általában racionálisak. Ezért is értelmetlen ellenük küzdened. Érted, értelmetlen. A ráció ellen irracionális harcolni. Nincs közös nevezőtök, ezért nem lehet adekvát fegyvernemet találni megmérkőznötök. Egyben viszont tévednek: te igenis létezel. Hidd el: vagy. Csak nem nekik. Érzékenységeddel nem tudsz harcolni velük, csak nevetséges lehetsz vagy valami szánalmas, bús halott. Ne légy az! Ők a metszet-éles kontúrokban, te egyszerűen a ködben hiszel. A köd, nekik mindjárt ködkürt: te pedig iszkolsz.

 Megjelent:

FÉLonline.hu

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s