Versfordítások kategória bejegyzései

William Blake: Ámor Ligete

Jártam Ámor Ligetében,
S láttam, amit sohase még:
Kápolna épült középen,
Hol a fűben játszottam rég.

És a templomajtó zárva
A tízparancsolat alatt;
Beléptem hát Ámor Lugasába,
Hol rég sok bájos virág fakadt;

S láttam, sírokkal van tele,
Virágok helyett sírkövek;
Gyászpalástban papok köröztek,
Vadrózsával kötve bút, örömet.

Megjelent:

Új Nautilus, 2013.10.06.

Reklámok

Lawrence Ferlinghetti: A világ pompás hely…

(The World is a Beautiful Place...)

        A világ pompás hely
                          megszületni
     ha nem bánod hogy a boldogság
                                  nem mindig
                                            oly mókás
         ha hébe-hóba nem bánod
                            a pokol érintését
                épp amikor minden jól megy
                        mert még a mennyországban
                     sem énekelnek
                                egyfolytában

            A világ pompás hely
                                megszületni
           ha nem bánod a haldokló látványát
                                        nagyjából mindig
                    vagy az éhezőét
                                    időnként
                 ez nem lehet kevésbé szörnyű attól
                                        hogy épp nem te vagy az

        Oh a világ pompás hely
                              megszületni
          ha igazán nem bánsz
                            néhány agyhalottat magas pozícióban
                        üldögélni
                       s egyszer-egyszer 
                  egy bombát kettőt
                                 égre révedt arcodba esni
   és egyéb ilyen kellemetlenségek
                     például hogy Márkás Áru társadalmunk
          szenved legkiválóbbjaitól
    és kihalóitól
                 és lelkipásztoraitól
       és egyéb felvigyázóitól

                        és saját szegregációjától
    és kongresszusi analíziseitől
                                 és egyéb anál-izéitől
               amit átél bűzlő
                               húsunk

    Igen a világ a legjobb hely
                       sok hasonlatos ügyletre úgymint
         beállítani a vidám jelenetet
                            és beállítani a szerelmes jelenetet
    és beállítani a szomorú jelenetet
                 és pajzán dalokat danolni és áhítatosnak lenni
      és körbejárni
                   mindent megnézve
                          minden virágot megszagolva
      és seggbe rúgni a szobrokat
                           sőt még gondolkodni is
                                és megcsókolni az embereket
             és gyermekeket nemzeni és nadrágot viselni
                                és kalapot lengetni és
                          táncolni
                     és úszni a folyóban
                        piknik közben
                                  nyár közepén
             és csak úgy általában
                                   „élni”

      Igen
        de aztán épp a közepén
                          jön a vigyori

                       gyászkufár



Megjelent:
Kalligram folyóirat, 2013/6.

Lawrence Ferlinghetti: Római reggel

Oh részegítő római reggelek – 
   kitárom a zsalukat 
                magasan a hátsóudvar felett
      átlátok 
        a néma tetőkön...
          a lég még hűs...
              nincs madár az agyagkéményeken...
      szemközt a zsaluk zárva még...
        messze szélkakas a szélcsendben...
          lenn az úton fütty...
Most egy gerle
              szárnyát az agyagcserepek alatti
         ereszbe csapja 
És fehér galamb száll a kupolára 
                  ahogy az első 
                  napsugár keresztülnyilall
A fény 
      szétfolyik a földön 
                      És árnyak nyúlnak át 
                         a tetőterasz kertjein
Bódulat ődöng a levegőben
        A néma galamb egyet fordul 
                        az ívelt cserepeken
A zsalukat kinyitják
     a Palazzo Farnesse
                hátoldalán
   Francia szó lebeg föl 
                        idegenül
Valahol egy nő énekelni kezd
                            operafoszlány
Valahol egy Úrangyala imádság kondul
Valahol egy nő kiált Angyalom, Angyalom!
Az meg épp a bűneit mossa valahol 
Indul a nap indul

Megjelent:
Palócföld, 2013/1.

Lawrence Ferlinghetti: Az a borús arc ölni tudott volna…

     Az a borús arc ölni tudott volna
                                egy pillanat alatt
       az arc mely egyformán érzékeny
                         nevetésre fényre

          „Másképp gondolkodunk éjjel”
                                      mondta egyszer
     aléltan hátradőlve

                         És gyakran idézte Cocteau-t

     „Él bennem egy angyal – mondogatta –
                           akinek állandóan
                                           csalódást okozok”

          Ilyenkor félrenézett mosolyogva
               cigarettát gyújtott nekem
                                        sóhajtva felemelkedett
      bájos tájait
                      nyújtóztatva
                                  harisnyáját ledobva


Megjelent:
Palócföld, 2013/1.

Michael Madsen: Megbocsátás

Isten megbocsát a bestiának bennem
és Isten megbocsát a baromnak.

Soha nem terveztem így.

Isten megsegíti, akiket bántottam
és a halott madarakat a parton.

Soha nem terveztem így –
ámbár a madár ügyhöz
nincs közöm.

Isten elnézi azt a néhány dolgot, amit mondtam,
Isten elnézi dühöm.

Soha nem terveztem így.

Isten megbocsátja gonosz gondolataim,
Isten könnyíti fájdalmaim.

Isten esőt hoz,
Senki se szereti annyira az esőt, mint én.

Eső, Eső, Eső –
soha nem terveztem így.

Voltaképpen soha nem volt semmilyen tervem.

Megjelent:

Műút, 2013, december

Lawrence Ferlinghetti: A Menny…



         A menny
                fele olyan távol volt azon az esten
    kiégett frázisok
           felolvasóestjén
    amikor hallottam a költőnek
                   versbe vert erekciója lett
      majd elveszetten
                      nézett félre
      „Minden állat búsul bujálkodás után”
            – mondta végre
    Ám a hátsó sori szerelmesek
                               önfeledtnek
                   és derűsnek tetszettek

Megjelent:
2000 folyóirat, 2012. november, 26.

Lawrence Ferlinghetti: Liliomtiprás

Sziromról sziromra magát
az élet virágaitól megfosztja
Levelek egymás után
hullnak akár
szeretők válnak
Bibék porzók
mindent föltárnak
magukból egymásnak
És hullnak a magvak is
és kezdődik az egész megint
Jaj mit lehet kezdeni
a szirmokkal magvakkal
még mindig hullnak hullnak
mit lehet tenni
a levelek állandóan hullnak
a haldoklás holtkomor éjébe
hol még mindig köröznek
vágyunk balga
hallgatag madarai
Még most is ahogy
a tücsökalomból kinövő
sötét fák alatt
hirtelen elhal a nő nevetése
és ráhelyezi a férfi kezét
a mellére

 

Megjelent:

2000  folyóirat, 2012. november,  25.

Lawrence Ferlinghetti: A költészet haszna

(Uses of Poetry)

Szóval mi a líra haszna ma
Mi haszna Mire jó
az Autogeddon ezen éj-napjain
mikor a költészetre sztráda épül
az éj seregének
akárcsak Nicaraguától északra a pálma paradicsomban
ahol a köztereken tett ígéreteket
elárulják a hátországban
vagy a Concord Hadászati Fegyverállomás
oly zöld mezein
hol fölfegyverzett vonatok zöld tüntetőkön zötyögnek át
hol fontossá épp hiánya teszi a lírát
a nyári panorámáról hiányzó madarak
az éjféli ágyból hiányzó szerelem
vagy a szeretethiány déli hőben a magasabb körökben
még a rossz költészetet is jelentőssé teszi
az amiről nem beszél
amit kihagy
Igen tehát arra ami a napból patakzik
a reggel-szövevényben
arra amit a fehér éjszakák és vágyakozó ajkak
nyaldosnak mormolva Lulu Lulu újra és újra
és minden szárnyakkal született éneklő létezőre
és alkonyatkor a part fölötti messze messzi kiáltásokra
és a világosságra mely valaha a földön-vízen volt
és az ember által kimért barlangokra
hol valaha a szent folyók hömpölyögtek
közel a tenger menti városokhoz
melyeken szórakozottan bandukolunk át
elképedve folyamatosan
a lét eszement látványosságán
a négykeréken guruló beszélő állatokon
hősök hősnők térfigyelő ezerszemmel
és ferde szívvel rejtett fölöttes lélekkel
mitológiátlanul
állandóan elámulva akárcsak én
ezeken a csupaszképű ruhás kétlábúakon
ezeken a felegyenesedett stand-up tragikusokon
az éj sápadt bálványain
a transz-táncosokon az utolsó keringő hamvában
az Autogeddon forgalmi dugójában
ahol a költő hangja még mindig távoli
az Egyes Szám Negyedik Személy hangja
a teknős hangján belüli hang
a faj arca mögötti arc
a fények könyve éjjel
az élet igazi hangja ahogy Whitman hallotta
egy vad-puha nevetés
(oh tartsd távol
az elme szövegszerkesztőjétől!)
Egy idegen bolygó
újságírója vagyok
tudósítója egy földhözragadt történetnek arról
hogy Mi Mikor Hol Hogyan és Miért
ebben a képtelen életben itt lenn
és az idegen bohócokról akik irányítják
a különös bohócokról akik irányítják
kezükkel a könyöklőn
a félelmes ördögi őrlőt
önnön árnyuk a föld
óriás árnyába vetve
az idők vége észrevétlen
álmunk patetikus hasisában
És ő látja mit hoz a hajnal hasadása
ő maga-magának is a legjobb őre
az univerzum hangjait hallgatva
felismeréseit dudorászva
az élők földjéről

Megjelent:

Nyomtatásban:

Kalligram folyóirat, 2013/6.

Online:

http://tiszatajonline.hu/?p=15030

Lawrence Ferlinghetti: “Tört képek kupaca”

„Tört képek kupaca”
(„A Heap of Broken Images”)

        A láthatáron üres ház
                 Ablakában két arc
                      elfordított fejek
             Hosszú láncon csaholó eb
                  Falra függesztett fallosz zuhanóban
           Felemelt kéz
              hat ujja keresztben
             Tótágast álló égnek támasztott létra
          Egy hullám parthoz csapódóban
             Repülő madár rikoltás előtt
          Egymásnak éneklő két sellő
                jelöli a történet végét
              Nyugvó nap
                késlelteti az éjt
          Felfüggesztve minden az időben
           A kozmosz visszatartja lélegzetét
      Sűrű csönd a levegőben
                 Élet lüktet mindenütt
      A halál nem létezik

Megjelent:

Műút, 2012/2, 25.

Elérhető:

http://www.muut.hu/korabbilapszamok/032/032.pdf

Lawrence Ferlinghetti: Az Idő-eke

(The Plough of Time)

Bezárta ablakaimat az éj és
Kristályházzá változott az ég
Izzottak a kristályablakok
Áttetszett rajtuk
a hold
áttetszett az egész kristályházon
Egy magányos csillag kristályfénynyalábja
ereszkedett le
és egy ekét vonszolt keresztül a földön
kiforgatva az összekapaszkodó testeket
ölelkező párokat
világszerte
Sekély kiáltásokat hallattak
az egybefonódott testek
nem érték el a csillagokat.
Fordult a földkristály
és a testek is vele
Nem fordult az ég
sem a csillagok vele
Helyükön maradtak
kristályfénynyalábjaikkal
a földre célozva
csatlakoztak a roppant ekéhez
amely létünket barázdálja

 

Megjelent:

Műút, 2012/2, 24.

Elérhető:

http://www.muut.hu/korabbilapszamok/032/032.pdf

Lawrence Ferlinghetti: “A tengeren nyugodt az éj”

„A tengeren nyugodt az éj”
(„The Sea is Calm Tonight”)


        A tengeren nyugodt az éj
                Dover-nél
     Alkonymadarak
           rikoltanak
        dekonstruált szódarabokat
               képtelenek vagyunk
          megfejteni
                 a létet magyarázandó
    És szárnyaikkal az utolsó
               fénysugarat felemelik
         és viszik viszik
               a horizonton túlra
    Őrizve a titkot

Megjelent:

Műút, 2012/2, 24.

Elérhető:

http://www.muut.hu/korabbilapszamok/032/032.pdf

Lawrence Ferlinghetti: A macska

(The Cat)

A macska

mancsát nyalja és

elnyúlik a

könyvespolc-zugolyban

Hosszú órákig

tud

Szfinx-pozícióban

mozdulatlan

feküdni

majd felém fordítja

fejét és

fölemelkedik és nyújtózik

majd hátat

fordít és

mancsát nyalja megint mintha

nem múlt volna való-idő

Nem múlt

és ő a Szfinx

a világ minden idejével

magánidejének sivatagában

A macska

tudja hol halnak a legyek

neki szellemeket lepleznek le a lebegő porszemek

és árnyakat lát a napsugárban

Hallja

a szférák muzsikáját és

a falban futó vezetékek moraját

és az univerzum

csillagközi moraját

ám

jobban kedveli az otthon melegét

és a kályha moraját

Megjelent:

Műút, 2012/2, 24.

Elérhető:

http://www.muut.hu/korabbilapszamok/032/032.pdf

Lawrence Ferlinghetti: A költő mint halász

Öregedvén rájövök hogy az
Élet önnön farkát űző macska
és más költők festők
már nem vetélytársak
A merő ég a kihívás
még mindig megfejtésre vár
mégha a csillagászok hallani is hegyezik
hatalmas elektromos füleik
az ég amely a világegyetem végső
titkait suttogja szüntelen
az ég mely
be-, és kilélegez akárha
az univerzum szája volna
az ég amely földnek és
óceánnak egyaránt határa
az ég amelynek sok szólama van és nincs istene
az ég amely hangok és visszhangok tengere
hullámok csapdosnak parthoz
Költemények teljes szótárak
kavarognak egyetlen mennydörgésben
És az alkony akciófestészet
és minden felhő az árnyak könyve
amelyen vadul vijjogva röppennek
át a magánhangzó-madárkák
És az ég kristálytiszta a halásznak
még akkor is ha borús
Annak látja ami:
a tenger tükre
amely a sötét láthatáron imbolygó ladikjára
készül aláhullani
Költőnek látjuk őt
örökké az öreg valósággal szemben
ahol nincs madár a vihar előtt

Megjelent:

Műút, 2012/2, 25.

Elérhető:

http://www.muut.hu/korabbilapszamok/032/032.pdf